Fotók

Felraktam a képeket a Picassara, nem sok rendszer van benne de majd folyamatosan hozzáírom hol készültek.

Fotók

Babits Mihály

Ezt a verset, Tibi másolta ki Bumbinak indulásunk előtti este. Az út folyamán többször elkértem tőle, hogy újból és újból elolvassam. Szeretném megosztani veletek is.


Zsoltár férfihangra
Consolatio mystica.



Tudod hogy érted történnek mindenek - mit búsulsz?

A csillagok örök forgása néked forog

és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog

a te bűnös lelkedért.



Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs

Madárka tolla se hull ki, - ég se zeng, - föld se remeg,

hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,

aki téged meg nem ért.



Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket,

hogy benned teljesedjenek; - s korok történetét

szerezte meséskönyvedül, - s napba mártotta ecsetét,

hogy kifesse lelkedet.



Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!

És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,

hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott

annyi bús szerelmeket,



szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyú legyen,

eleve elosztott számodra szépen derüt és borút,

sorsot és véletlent, világ nyomorát, ínséget, háborút,

mindent a lelkedre mért



öltöny gyanánt: úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a

lelked: legyen

császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,

amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt

a te bűnös lelkedért!



Mert ne gondold hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak,

mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb

részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod

tükörében magadat,



és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,

és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd

ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt

az adamant rudakat.

Hazaérkezés

Kedves lányok!

Tegnap délben szerencsésen megérkeztünk. Sajnálom, hogy nem sikerült többet írni a blogra és köszönöm hogy izgultatok értünk, hogy írogattatok, ez mindig jól esett. Nagyon megeröltető volt az út vége, mindig későn érkeztünk meg, vagy nem volt internet, vagy tulságosan fáradtak voltunk ahhoz hogy írjunk.

Kicsit erőltetett volt ez a tempó nekem, volt hogy egy nap alatt 40 vagy 37 km-t mentünk de átlagban 30 volt a jellemző.

Nagyon örülök, hogy sikerült gyalog végigjárni, nem kellett egyszer sem buszra szállni, bár volt olyan hogy megkísértett az ördög. Ez Ágicának köszönhető, aki napra lebontott tervet készített, ezt igyekeztünk tartani.

Életem legcsodálatosabb utazása volt, bár vízhólyagokon jártam végig, kínjaimat feledtették zarándoktársaim: Imola, Bumbi és Ágica, köszönet nekik a sok vídám percért.

Majd töltök fel képeket a picassara és mellékelek a blogba linket hozzá.