Kedves lányok!
Tegnap délben szerencsésen megérkeztünk. Sajnálom, hogy nem sikerült többet írni a blogra és köszönöm hogy izgultatok értünk, hogy írogattatok, ez mindig jól esett. Nagyon megeröltető volt az út vége, mindig későn érkeztünk meg, vagy nem volt internet, vagy tulságosan fáradtak voltunk ahhoz hogy írjunk.
Kicsit erőltetett volt ez a tempó nekem, volt hogy egy nap alatt 40 vagy 37 km-t mentünk de átlagban 30 volt a jellemző.
Nagyon örülök, hogy sikerült gyalog végigjárni, nem kellett egyszer sem buszra szállni, bár volt olyan hogy megkísértett az ördög. Ez Ágicának köszönhető, aki napra lebontott tervet készített, ezt igyekeztünk tartani.
Életem legcsodálatosabb utazása volt, bár vízhólyagokon jártam végig, kínjaimat feledtették zarándoktársaim: Imola, Bumbi és Ágica, köszönet nekik a sok vídám percért.
Majd töltök fel képeket a picassara és mellékelek a blogba linket hozzá.
Kedves Adél!
VálaszTörlésHihetetlenül nagy, és irigylésre méltó dolgot vittetek végbe. Én is izgultam értetek, jó volt olvasni a bejegyzéseidet! Gratulálok nektek, várom a fényképeket!! És gyógyulást a lábadnak, de a lelki feltöltődés úgy is segít!!!
Puszi
Köszönöm Főkolomp. :)
VálaszTörlésA képek csak jövő héten lesznek fent a picassan.
Úgy visszamennék...