2010. július 19., hétfő
Fotók
2010. július 7., szerda
Babits Mihály
Ezt a verset, Tibi másolta ki Bumbinak indulásunk előtti este. Az út folyamán többször elkértem tőle, hogy újból és újból elolvassam. Szeretném megosztani veletek is.
Zsoltár férfihangra
Consolatio mystica.
Tudod hogy érted történnek mindenek - mit búsulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bűnös lelkedért.
Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs
Madárka tolla se hull ki, - ég se zeng, - föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.
Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket,
hogy benned teljesedjenek; - s korok történetét
szerezte meséskönyvedül, - s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.
Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,
szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyú legyen,
eleve elosztott számodra szépen derüt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, ínséget, háborút,
mindent a lelkedre mért
öltöny gyanánt: úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a
lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bűnös lelkedért!
Mert ne gondold hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,
és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.
Zsoltár férfihangra
Consolatio mystica.
Tudod hogy érted történnek mindenek - mit búsulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bűnös lelkedért.
Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs
Madárka tolla se hull ki, - ég se zeng, - föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.
Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket,
hogy benned teljesedjenek; - s korok történetét
szerezte meséskönyvedül, - s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.
Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,
szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyú legyen,
eleve elosztott számodra szépen derüt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, ínséget, háborút,
mindent a lelkedre mért
öltöny gyanánt: úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a
lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bűnös lelkedért!
Mert ne gondold hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,
és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.
2010. július 6., kedd
Hazaérkezés
Kedves lányok!
Tegnap délben szerencsésen megérkeztünk. Sajnálom, hogy nem sikerült többet írni a blogra és köszönöm hogy izgultatok értünk, hogy írogattatok, ez mindig jól esett. Nagyon megeröltető volt az út vége, mindig későn érkeztünk meg, vagy nem volt internet, vagy tulságosan fáradtak voltunk ahhoz hogy írjunk.
Kicsit erőltetett volt ez a tempó nekem, volt hogy egy nap alatt 40 vagy 37 km-t mentünk de átlagban 30 volt a jellemző.
Nagyon örülök, hogy sikerült gyalog végigjárni, nem kellett egyszer sem buszra szállni, bár volt olyan hogy megkísértett az ördög. Ez Ágicának köszönhető, aki napra lebontott tervet készített, ezt igyekeztünk tartani.
Életem legcsodálatosabb utazása volt, bár vízhólyagokon jártam végig, kínjaimat feledtették zarándoktársaim: Imola, Bumbi és Ágica, köszönet nekik a sok vídám percért.
Majd töltök fel képeket a picassara és mellékelek a blogba linket hozzá.
Tegnap délben szerencsésen megérkeztünk. Sajnálom, hogy nem sikerült többet írni a blogra és köszönöm hogy izgultatok értünk, hogy írogattatok, ez mindig jól esett. Nagyon megeröltető volt az út vége, mindig későn érkeztünk meg, vagy nem volt internet, vagy tulságosan fáradtak voltunk ahhoz hogy írjunk.
Kicsit erőltetett volt ez a tempó nekem, volt hogy egy nap alatt 40 vagy 37 km-t mentünk de átlagban 30 volt a jellemző.
Nagyon örülök, hogy sikerült gyalog végigjárni, nem kellett egyszer sem buszra szállni, bár volt olyan hogy megkísértett az ördög. Ez Ágicának köszönhető, aki napra lebontott tervet készített, ezt igyekeztünk tartani.
Életem legcsodálatosabb utazása volt, bár vízhólyagokon jártam végig, kínjaimat feledtették zarándoktársaim: Imola, Bumbi és Ágica, köszönet nekik a sok vídám percért.
Majd töltök fel képeket a picassara és mellékelek a blogba linket hozzá.
2010. június 24., csütörtök
Villafranca del Bierzo
Villafranca del Bierzo-ban vagyunk, egy gyonyoru hegyi faluban, holnap megyunk fel az O Cebreirora. Ez lesz az utolso nehez terep az utunk soran.
Ponferadabol indultunk reggel, eleg nagy varos, mikor mentunk befele majd az egesz varost meg kellett kerulni, iszonyatos hoseg volt, mind a negyen ki voltunk purcanva mire elertuk az alberguet. Imola laba ismet nagyon fajt, alig birta vonszolni magat, en mar teljesen megszoktam a vizholyagon jarast. Lezuhanyoztunk es aludtunk egy oracskat. Imo es Agica kicsit tovabb, mi Bumbival elszoktunk, hogy tortat es Sangriat vegyunk Imo szulinapjara.
A gyertyakat forditva tettuk fel a tortara, Imo 93 eves. Nagyon meg volt lepodve es mikor elenekeltuk a Boldog szulinapot csatlakozott az enekleshez egy Malagai tarsasag is spanyolul. Azt hiszem emlekezetes szulinapot sikerult osszehozni.
Reggel Imo laba nagyon fajt, lemaradt. Megbeszeltem Bumbival hogy en ott maradok vele, ok haladjanak a tempojukban. Megint nagzon meleg volt mar reggel. Alig jutottunk Fuente Nuevaig meg kellett alni, kiszurtam Imo vizholyagjat de lattam hogy be van gyuladva es nem lesz jo vege. Egy helyi bacsi megallt mellettunk es mondta, hogy 1 km-re van korhaz. Elgyalogoltunk, tenyleg hatalmas korhaz volt ebben a kis falucskaban. Kb 1,5 orat tartott a dolog mig odaertunk bejelentkezett es kezeltek. Nem kellett fizetni az ellatasert.
Elindultunk, de Imo csak nem tudott gyorsabban jonni.
Megbeszeltuk, hogy elore megyek es foglalok szallast, ilyen meg ugysem volt, mindig en voltam az utolso.
Mos itt vagyunk Villafrancaba, nagyon hangulatos a szallas, gerendahaz, Bumbiek ket faluval elottunk.
Holnap O Cebreiroban talalkozunk veluk.
Ponferadabol indultunk reggel, eleg nagy varos, mikor mentunk befele majd az egesz varost meg kellett kerulni, iszonyatos hoseg volt, mind a negyen ki voltunk purcanva mire elertuk az alberguet. Imola laba ismet nagyon fajt, alig birta vonszolni magat, en mar teljesen megszoktam a vizholyagon jarast. Lezuhanyoztunk es aludtunk egy oracskat. Imo es Agica kicsit tovabb, mi Bumbival elszoktunk, hogy tortat es Sangriat vegyunk Imo szulinapjara.
A gyertyakat forditva tettuk fel a tortara, Imo 93 eves. Nagyon meg volt lepodve es mikor elenekeltuk a Boldog szulinapot csatlakozott az enekleshez egy Malagai tarsasag is spanyolul. Azt hiszem emlekezetes szulinapot sikerult osszehozni.
Reggel Imo laba nagyon fajt, lemaradt. Megbeszeltem Bumbival hogy en ott maradok vele, ok haladjanak a tempojukban. Megint nagzon meleg volt mar reggel. Alig jutottunk Fuente Nuevaig meg kellett alni, kiszurtam Imo vizholyagjat de lattam hogy be van gyuladva es nem lesz jo vege. Egy helyi bacsi megallt mellettunk es mondta, hogy 1 km-re van korhaz. Elgyalogoltunk, tenyleg hatalmas korhaz volt ebben a kis falucskaban. Kb 1,5 orat tartott a dolog mig odaertunk bejelentkezett es kezeltek. Nem kellett fizetni az ellatasert.
Elindultunk, de Imo csak nem tudott gyorsabban jonni.
Megbeszeltuk, hogy elore megyek es foglalok szallast, ilyen meg ugysem volt, mindig en voltam az utolso.
Mos itt vagyunk Villafrancaba, nagyon hangulatos a szallas, gerendahaz, Bumbiek ket faluval elottunk.
Holnap O Cebreiroban talalkozunk veluk.
2010. június 21., hétfő
Astorga
A tervezettel ellentetben nem 32 km-t gyalogoltunk, hanem 39-et es itt vagyunk Astorgaban.
Viszonylag keson, 6-ra ertunk ide es a varos megnezesere ma nem volt energiank, remelem holnap kifele menet ezt tudjuk potolni. Most csak heverunk lekezeltuk a vizholyagokat es leragasztgttuk.
Nekem ma nagyon jol mukodott a labam, vegig tudtam tartani a tempot. Most Imolkanak van problemaja, egyik labujja eleg csunya, remelem nem lesz baj vele.
Holnep nehez terep kovetkezik, ma befejeztuk a mesettat, egesz nap hegymenet lesz, 30 km-t terveztunk, kiderul sikerul-e megcsinalni.
Viszonylag keson, 6-ra ertunk ide es a varos megnezesere ma nem volt energiank, remelem holnap kifele menet ezt tudjuk potolni. Most csak heverunk lekezeltuk a vizholyagokat es leragasztgttuk.
Nekem ma nagyon jol mukodott a labam, vegig tudtam tartani a tempot. Most Imolkanak van problemaja, egyik labujja eleg csunya, remelem nem lesz baj vele.
Holnep nehez terep kovetkezik, ma befejeztuk a mesettat, egesz nap hegymenet lesz, 30 km-t terveztunk, kiderul sikerul-e megcsinalni.
2010. június 20., vasárnap
Leon
Ma viszonylag rovid tavot tettunk meg, kb 22 km-t. En megint lemaradtam a tobbiektol, mert a vizholyag miatt csak lassan tudtam haladni. Imola fél 11-kor felhivott, hogy 11-tol mise van a katedralisba, probaljak meg odaerni. Ekkor mar bent voltam Leonban, de annyira hosszu volt a kozpontig az ut es egy helyen el is tevedtem, hogy csak fel 12-re ertem be. A Leoni katedralis eszmeletlen szep, hatalmas szines ablakaival, gyonyoru oltaraval. Egyszerre tobb pap misezett es aldoztam is. Imolaekat is eszre vettem az elulso sorokban.
Kiultunk a katedralis ele a padokra, vagyis kifekudtunk, lekezeltuk labainkat, majd elindultunk varosnezobe.
Leon gyonyoru varos, lattunk egy szepseges Gaudi hazat is. Elindultunk Viergen de Camino fele. Ez meg 7 km Leontol, nekem orokkevalosagnak tunt.
Nagyon klassz a szallas, tagas, tiszta furdoszobakkal. Most pihenunk holnap 32 km-t fogunk menni
Kiultunk a katedralis ele a padokra, vagyis kifekudtunk, lekezeltuk labainkat, majd elindultunk varosnezobe.
Leon gyonyoru varos, lattunk egy szepseges Gaudi hazat is. Elindultunk Viergen de Camino fele. Ez meg 7 km Leontol, nekem orokkevalosagnak tunt.
Nagyon klassz a szallas, tagas, tiszta furdoszobakkal. Most pihenunk holnap 32 km-t fogunk menni
2010. június 19., szombat
Mansila de las Mulas
Ebben a varoskaban vagyunk most, nem messze van Leontol. Kicsit konnyebb napunk volt, csak 27 km-t gyalogoltunk.
A tegnap Bercianosban szalltunk meg, én nagyon nehezen tudtam haladni mert mindkét talpamon fájt a vizholyag, raadasul ujat is szereztem. Lemaradtam a tobbiektol, egy orával késobb ertem be a szallasra mint Imolkaek. Alig birtam magam vonszolni a nagy melegbe.
Ráadásul itt a mesettan már 6 km-rol latszik a kovetkezo falu, aztan csak mesz mesz soha nem ersz oda.
Mikor beertem a faluba, ami eleg kis porfészek volt Bumbi jott szembe, mert neki meg erre is maradt energiája.
Az albergue adomanyos volt, tehát azt is megtehettuk volna. hogy nem fizetunk semmit, de hat annyi szeretettel fogadtak, hogy ez eszunkbe sem jutott.
Este kozosen krumplit pucoltunnk és egy német onkentes csajszi golyast fozott és el is mondták, hogy ez speckó magyar kaja és montak, hogy mi magyar lanyok vagyunk.
A vacsoranal mindenki sorba felallt es mondta a nevet es honnan jott.
Utana volt egy rovid negy nyelvu istentisztelet, olasz-angol-nemet-spanyol.
Reggel hatkor indulas Mansila de las Mulas fele. Imolanak is es nekem is nagyon fajt a labunk, Imi egyik labujjat korbeerte a vizholyag, nekem fajtak a regiek.
Alig 6 km utan meg kellet allnunk Imi laba nagyon fajt, leultunk egz padra es elkezdte muteni. Tube cerna, atfuzni a vizholyagon, betadin, leragaszt.
Beertek kozben a Madridi fiuk, ok is segedkeztek a mutetben, odaert Lukas is, o is eloszedte az betadint.
Lukas egy picike kis lengyel emberke, 4 gyereke es 2 unokaja van es annyira gyors a Madridiak csak gepnek hivjak.
A konzilium segitett Imo laban es elindultunk. 2 orara ertunk be Mansillaba, volt idonk pihenni, lábat apolni, mosni, internetezni.
Laura a hospitaliero egy spanyol lany elmondta, hogy tud magyarul, jobb, bal, kurva jó.
Imola mondta nakei, hogy annyira fajt a laba, le akarta vagni. Mikor leultunk vacsorazni jon egz furesszel, ki az a magyar lany, akinek le kell vagni a labat. :)
Lekezelte mindkettonk labat, nagyon lazak vagyunk most és megerdemelt sorikenket fogyasztjuk.
Tibi, Bumbi nem, o csak teat iszik :)
A tegnap Bercianosban szalltunk meg, én nagyon nehezen tudtam haladni mert mindkét talpamon fájt a vizholyag, raadasul ujat is szereztem. Lemaradtam a tobbiektol, egy orával késobb ertem be a szallasra mint Imolkaek. Alig birtam magam vonszolni a nagy melegbe.
Ráadásul itt a mesettan már 6 km-rol latszik a kovetkezo falu, aztan csak mesz mesz soha nem ersz oda.
Mikor beertem a faluba, ami eleg kis porfészek volt Bumbi jott szembe, mert neki meg erre is maradt energiája.
Az albergue adomanyos volt, tehát azt is megtehettuk volna. hogy nem fizetunk semmit, de hat annyi szeretettel fogadtak, hogy ez eszunkbe sem jutott.
Este kozosen krumplit pucoltunnk és egy német onkentes csajszi golyast fozott és el is mondták, hogy ez speckó magyar kaja és montak, hogy mi magyar lanyok vagyunk.
A vacsoranal mindenki sorba felallt es mondta a nevet es honnan jott.
Utana volt egy rovid negy nyelvu istentisztelet, olasz-angol-nemet-spanyol.
Reggel hatkor indulas Mansila de las Mulas fele. Imolanak is es nekem is nagyon fajt a labunk, Imi egyik labujjat korbeerte a vizholyag, nekem fajtak a regiek.
Alig 6 km utan meg kellet allnunk Imi laba nagyon fajt, leultunk egz padra es elkezdte muteni. Tube cerna, atfuzni a vizholyagon, betadin, leragaszt.
Beertek kozben a Madridi fiuk, ok is segedkeztek a mutetben, odaert Lukas is, o is eloszedte az betadint.
Lukas egy picike kis lengyel emberke, 4 gyereke es 2 unokaja van es annyira gyors a Madridiak csak gepnek hivjak.
A konzilium segitett Imo laban es elindultunk. 2 orara ertunk be Mansillaba, volt idonk pihenni, lábat apolni, mosni, internetezni.
Laura a hospitaliero egy spanyol lany elmondta, hogy tud magyarul, jobb, bal, kurva jó.
Imola mondta nakei, hogy annyira fajt a laba, le akarta vagni. Mikor leultunk vacsorazni jon egz furesszel, ki az a magyar lany, akinek le kell vagni a labat. :)
Lekezelte mindkettonk labat, nagyon lazak vagyunk most és megerdemelt sorikenket fogyasztjuk.
Tibi, Bumbi nem, o csak teat iszik :)
2010. június 17., csütörtök
ÉLETJEL
Bocsi lányok, hogy igy eltuntunk, azért rendben van velunk minden és tul vagyunk az ut felén, azaz 400 km-t megtettunk már. Meg sem kiserlem bepotolni a kihagyott napokat, annyi minden tortént velunk, majd eloszoban elmondjuk.
Ma végre gyonyoru napos ido volt, megkezdtuk a mesettát és ma eloszor gyalogoltunk 37 km-t és egész jól birtuk.
Tegnap reggel szitáló esoben indultunk el Castrojerizbol, Villacazar de Sirgaig szerettunk volna eljutni. Elbagatelizaltuk az idojárást, nem vettuk fel a lábszárvédoket és meg is lett az eredménye.
11 órára rongyá áztunk, csurom víz lett a bakancsunk is, mikor már teljesen elkeseredtunk akkor egyszer csak elerkeztunk egy kozepkori templomhoz (S. Nicolas de Puente Fitero), nyitva volt a kapu, égett bent a gyertya, és két fiatalember hivogatott befele minket, kaptunk meleg teat, kavet, meleg takarot, at tudtunk oltozni es teljesen feltoltodve folytattuk az utat Fromistaig.
Reggel hatkor indoltunk Fromistabol es most itt vagzonk Calyzadilla de la Cuezaba. Az alberguben van uszomedence baromi hideg vizzel de nagzon jol esett faradt labainknak.
Imola, Agica es Bumbi eppen kajakeresoben vannak mert farkasehesek vagyunk, egyelore ugy tunik itt csak kocsma van.
Lanyok nagyon jol vagyunk es egyetlen percet sem banjuk ennek az utnak. Puszilunk minen erdeklodot es koszonjuk a lelkesito beirasokat.
Ma végre gyonyoru napos ido volt, megkezdtuk a mesettát és ma eloszor gyalogoltunk 37 km-t és egész jól birtuk.
Tegnap reggel szitáló esoben indultunk el Castrojerizbol, Villacazar de Sirgaig szerettunk volna eljutni. Elbagatelizaltuk az idojárást, nem vettuk fel a lábszárvédoket és meg is lett az eredménye.
11 órára rongyá áztunk, csurom víz lett a bakancsunk is, mikor már teljesen elkeseredtunk akkor egyszer csak elerkeztunk egy kozepkori templomhoz (S. Nicolas de Puente Fitero), nyitva volt a kapu, égett bent a gyertya, és két fiatalember hivogatott befele minket, kaptunk meleg teat, kavet, meleg takarot, at tudtunk oltozni es teljesen feltoltodve folytattuk az utat Fromistaig.
Reggel hatkor indoltunk Fromistabol es most itt vagzonk Calyzadilla de la Cuezaba. Az alberguben van uszomedence baromi hideg vizzel de nagzon jol esett faradt labainknak.
Imola, Agica es Bumbi eppen kajakeresoben vannak mert farkasehesek vagyunk, egyelore ugy tunik itt csak kocsma van.
Lanyok nagyon jol vagyunk es egyetlen percet sem banjuk ennek az utnak. Puszilunk minen erdeklodot es koszonjuk a lelkesito beirasokat.
2010. június 9., szerda
1. nap
Reggel nyolckor indult a busyunk SJPP-be, már gyulekeztek a hozzánk hasonlo gyanus kulseju egyenek az állomáson. Aki itt hátizsákkal, bottal van felszerelkezve arrol itt mar lehet tudni, hogz zarandok.
Rogton meg is ismerkedtunk Zsofival, aki szinten Budapestrol erkezett es egzutt indultunk SJPP-ben a zarandok iroda megkeresesere.
Most egy kicsit rovidre fogom a szot, mert nagyon ki vagyok purcanva, mert igazábol a 6. napon vagyok tul es mar 150 km van a labamban.
Lényeg hogy elso nap atkeltunk a Pireneusokon (28 km), persze a nehezebb utat választottuk es ha nincs Bumbi, aki meg a teton elrepult mint a lepke a szallasunk is kerdeses lett volna.
Igy viszont aludhattunk Roncesvalleba, sajnos a nagyon szupi 120 ferohelyesbe nem jutottunk be, de elso osztalyu kontenerben tolthettuk az ejt. Itt mar vart minket egz olasz hazaspar, a ferj maga Horki Torki volt.
Reggel sikerult belyegeztetni a zarandok utlevelbe es meg mindig vidaman elindultunk Larasoana fele (szinten 28 km) Nem reszletezem nagyon kemeny nap volt, ay ut vegen mar sult gomba illatot ereztem. Imolka mondta, hogy nyugodjak meg csak halucinacio.
Itt azert mar latszott, hogy kik birjak jobban. Agica es Bumbi joval elottunk erkezett meg.
Az Albergue-ben a no azt mondta csak annak tud szallast adni aki megerkezett. Rank telefonaltak es mi belehuztunk, de elegge kipurcanva erkeztunk meg.
Furdes, zarandok vacsora, alvás, reggel 6-kor keles, indulás Uterquaba. (32 km)
Ez a tav nekem soknak bizonyult, a labam teljesen kikeszult, lett egy nagz vizholyag a talpamon, fuztem at cernat rajta, de nem volt kedvem tovabb gyalogolni.
Cizur Menorban eldontottuk, hogy ket csapatra oszlunk en valamiert a csiga csapatba kerultem, Agica es Bumbi ment tovabb Uterquaba, en es Imola maradtunk Cizurban.
Majd innen folytatom, mert most elfogyott az aprom es aludnom is kell, holnap Logronoba negzunk (31 km)
Nagzon szep tajakon es telepuleseken jottunk keresztul es sok fantasztikus emberrel talalkoztunk, majd ki fogom egesziteni a blogot, mert igazabol ez az erdekes.
Rogton meg is ismerkedtunk Zsofival, aki szinten Budapestrol erkezett es egzutt indultunk SJPP-ben a zarandok iroda megkeresesere.
Most egy kicsit rovidre fogom a szot, mert nagyon ki vagyok purcanva, mert igazábol a 6. napon vagyok tul es mar 150 km van a labamban.
Lényeg hogy elso nap atkeltunk a Pireneusokon (28 km), persze a nehezebb utat választottuk es ha nincs Bumbi, aki meg a teton elrepult mint a lepke a szallasunk is kerdeses lett volna.
Igy viszont aludhattunk Roncesvalleba, sajnos a nagyon szupi 120 ferohelyesbe nem jutottunk be, de elso osztalyu kontenerben tolthettuk az ejt. Itt mar vart minket egz olasz hazaspar, a ferj maga Horki Torki volt.
Reggel sikerult belyegeztetni a zarandok utlevelbe es meg mindig vidaman elindultunk Larasoana fele (szinten 28 km) Nem reszletezem nagyon kemeny nap volt, ay ut vegen mar sult gomba illatot ereztem. Imolka mondta, hogy nyugodjak meg csak halucinacio.
Itt azert mar latszott, hogy kik birjak jobban. Agica es Bumbi joval elottunk erkezett meg.
Az Albergue-ben a no azt mondta csak annak tud szallast adni aki megerkezett. Rank telefonaltak es mi belehuztunk, de elegge kipurcanva erkeztunk meg.
Furdes, zarandok vacsora, alvás, reggel 6-kor keles, indulás Uterquaba. (32 km)
Ez a tav nekem soknak bizonyult, a labam teljesen kikeszult, lett egy nagz vizholyag a talpamon, fuztem at cernat rajta, de nem volt kedvem tovabb gyalogolni.
Cizur Menorban eldontottuk, hogy ket csapatra oszlunk en valamiert a csiga csapatba kerultem, Agica es Bumbi ment tovabb Uterquaba, en es Imola maradtunk Cizurban.
Majd innen folytatom, mert most elfogyott az aprom es aludnom is kell, holnap Logronoba negzunk (31 km)
Nagzon szep tajakon es telepuleseken jottunk keresztul es sok fantasztikus emberrel talalkoztunk, majd ki fogom egesziteni a blogot, mert igazabol ez az erdekes.
0.nap
Bocsi lányok, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztunk, de eddig meg egyetlen szálason sem volt internet, arra hogy kint keressunk nem maradt energia.
Párizsban teljesen simán zajlott minden, viszonylag keves ugyetlenkedessel es a Parizsi gyors metroval a RER-el eljutottunk a Gare Montparnassera.
Városnezesre nem maradt ido, egy oran belul indult a TGV. Este kilenckor megerkeztunk Bayonneba, atsetaltunk a ter masik oldalára a Cotebasque hotelba es elindultunk városnézobe. Na nem nagyon sokáig, hogy maradjon eronk másnapra a Pireneusokra.
Párizsban teljesen simán zajlott minden, viszonylag keves ugyetlenkedessel es a Parizsi gyors metroval a RER-el eljutottunk a Gare Montparnassera.
Városnezesre nem maradt ido, egy oran belul indult a TGV. Este kilenckor megerkeztunk Bayonneba, atsetaltunk a ter masik oldalára a Cotebasque hotelba es elindultunk városnézobe. Na nem nagyon sokáig, hogy maradjon eronk másnapra a Pireneusokra.
2010. június 1., kedd
Végre indulunk :)
Lassan itt van az indulás pillanata.
Csütörtök délelőtt a Malév Párizsi járatával mi is felszállunk. Délután 4-kor Párizsból továbbvonatozunk Bayonne-ba és mivel este 9-kor érkezünk aznap már nem tudunk elindulni Saint Jeanba.
Sikerült a vonatállomással szemközt szállást találni, így reggel 8-kor csak átsétálunk a vonathoz és irány Saint Jean Pied de Port.
Csütörtök délelőtt a Malév Párizsi járatával mi is felszállunk. Délután 4-kor Párizsból továbbvonatozunk Bayonne-ba és mivel este 9-kor érkezünk aznap már nem tudunk elindulni Saint Jeanba.
Sikerült a vonatállomással szemközt szállást találni, így reggel 8-kor csak átsétálunk a vonathoz és irány Saint Jean Pied de Port.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)