2012. október 22., hétfő

2. nap - okt. 15, Negreira - Ponte Olveira

Reggel nem kapkodtuk el a felkelest, fel kilenckor virjad, nem erdemes tul koran kelni, mi voltunk az utolso fecskek , akik elhagytak a szallast.

Mar ebredeskor kiderult , hogy izomlazzal nagyon jol allunk, Isra alig birt  labra allni.
Felideztuk Imola szavait, hogyan ismerni meg a zarandokot, hogy 2-3 nap utan mind ugy megy mintha tele lenne a gatya.

Mi mar az elso nap utan ugy mentunk, nagy tanulsag, hogy elotte nem art egy kis rakeszules.

Meg sotetben indultunk, 33,5 km volt a terv, vegul 1,5-el kevesebb sikerult.

A negreirai temeton keresztul jutottunk ki a Caminora, egy japan hazasparral gyalogoltunk egy darabig az erdoben.

Az ut elejen talalkoztunk mas zarandokokkal, egy nemet hazasparral, egy nemet lannyal aki egy ausztral sraccal gyalogolt, a lanynak is ugyanaz a Cordula Rabe konyve volt a Caminorol mint nekem.

Aztan elfogytak a zarandakok, mar csak ketten gyalogoltunk, el kezdett esni az eso es meg mindig 10 km volt hatra, egyre nehezebben indultunk a pihenok utan.

A taj nagyon szep, olyan mintha Erdelyben lennel, a kulonbseg a rengeteg gesztenyefa. Eppen most erik a gesztenye, Isra telezabalta magat nyers geszenyevel, utana meg izgult hogy faj a gyomra.

Vegul este keson erkeztunk meg Ponte Olveiraba, nem volt eronk az utolso masfel km-hez.

A szallason, egy kontenerben csak egy oreg texasi volt rajtunk kivul. Mig lezuhanyoztunk a hospitaliera finom pimiento de padront es levest keszitett nekunk.

A pimiento de padron tipikus galiciai paprika, apro vekony husu, sotet zold, olivaolajban megsutik es megsozzak, isteni finom borral, vagy sorrel.


















1 megjegyzés: