Mar ebredeskor kiderult , hogy izomlazzal nagyon jol allunk, Isra alig birt labra allni.
Felideztuk Imola szavait, hogyan ismerni meg a zarandokot, hogy 2-3 nap utan mind ugy megy mintha tele lenne a gatya.
Mi mar az elso nap utan ugy mentunk, nagy tanulsag, hogy elotte nem art egy kis rakeszules.
Meg sotetben indultunk, 33,5 km volt a terv, vegul 1,5-el kevesebb sikerult.
A negreirai temeton keresztul jutottunk ki a Caminora, egy japan hazasparral gyalogoltunk egy darabig az erdoben.
Az ut elejen talalkoztunk mas zarandokokkal, egy nemet hazasparral, egy nemet lannyal aki egy ausztral sraccal gyalogolt, a lanynak is ugyanaz a Cordula Rabe konyve volt a Caminorol mint nekem.
Aztan elfogytak a zarandakok, mar csak ketten gyalogoltunk, el kezdett esni az eso es meg mindig 10 km volt hatra, egyre nehezebben indultunk a pihenok utan.
A taj nagyon szep, olyan mintha Erdelyben lennel, a kulonbseg a rengeteg gesztenyefa. Eppen most erik a gesztenye, Isra telezabalta magat nyers geszenyevel, utana meg izgult hogy faj a gyomra.
Vegul este keson erkeztunk meg Ponte Olveiraba, nem volt eronk az utolso masfel km-hez.
A szallason, egy kontenerben csak egy oreg texasi volt rajtunk kivul. Mig lezuhanyoztunk a hospitaliera finom pimiento de padront es levest keszitett nekunk.
A pimiento de padron tipikus galiciai paprika, apro vekony husu, sotet zold, olivaolajban megsutik es megsozzak, isteni finom borral, vagy sorrel.
Jó gyaloglást nektek! Puszi, Emese
VálaszTörlés